Fellép-e a kormány a parvenü rongyrázással szemben?

„A Fideszben rögzült közelmúlt-értelmezés szerint az első Orbán-kormány bukásának az egyik oka éppen abban keresendő, hogy az akkor még kétfordulós választási rendszerben az első fordulónak egy viszonylag visszafogott, inkább az eredményekre koncentráló kampánnyal mentek neki. Mivel vereséget szenvedtek, ezért a második fordulóban az ellenfél durva támadását a középpontba állító, agresszív hangvételre váltottak, ami meg is hozta a gyümölcsét: majdnem megfordították a két héttel azelőtt kialakult sorrendet.

Hiába mondják külön-külön az emberek, hogy fel vannak háborodva a gyalázkodásokon, a lejárató megnyilvánulásokon, közösen, tömegben mégis ez hat rájuk. (Ahogy Karinthy Frigyes megírta ismert novellájában: Pilátus kérdésére, hogy kit engedjen szabadon, egyenként az emberek azt mondják, hogy a »názáretit«, tehát Jézust. De tömegben, együtt a kiáltásuk mégis úgy hangzik, hogy »Barabást!«, a bűnözőt.) A 2019-es önkormányzati választás váratlan veresége Budapesten és jó néhány nagyvárosban pedig azt a felismerést szülte meg, hogy az online médiát is uralniuk kell, különben egy Borkai Zsolt-féle szexbotrány az utolsó pillanatokban települések elvesztésével jár majd legközelebb is (ekkor jelent meg a Megafon). 

Emiatt látjuk az ádáz küzdelmet az egyre alacsonyabb színvonalú, pletykalapszintű ügyek területén is, hiszen olyan százalékokat jelenthetnek ezek is, amelyek döntőnek bizonyulhatnak egy kiélezett küzdelemben (ezért hozta létre például a miniszterelnök stábja a Harcosok klubját). Tehát nem szabad lebecsülnünk e témák jelentőségét, de érdemes azért azzal is tisztában lenni, hogy egyrészt a lényeg nem itt dől el, másrészt minden ilyen szintlépés rombolja az emberek egymás iránti tiszteletét és bizalmát, ezáltal aláássa az egész társadalom együttműködési készségét. Ahogy a legutóbbi írásomban utaltam rá: rövid távú taktikai célok érdekében hosszú távú értékeket áldozunk fel, ami nem vezet jóra.”

Nyitókép: Képernyőkép/Mandiner.hu